V. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA

Elhatározzák Jézus halálát.

14 ¹Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. ²Egy dologban megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!”

A betániai vacsora.

³Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. ⁴Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni? ⁵Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.” És szemrehányást tettek az asszonynak. ⁶Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! ⁷Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. ⁸Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.”

Júdás árulása.

¹⁰Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpaphoz, hogy elárulja. ¹¹Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.

Az utolsó vacsora előkészítése.

¹²A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?” ¹³Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a városba! – mondta. – Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, ¹⁴aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? ¹⁵Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.” ¹⁶A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

Jézus bejelenti Júdás árulását.

¹⁷Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. ¹⁸Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem.” ¹⁹Elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én?” ²⁰Így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. ²¹Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”

Az Oltáriszentség alapítása.

²²Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

²⁶Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷Ott Jézus megmondta: „Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. ²⁸De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” ²⁹Péter erősködött: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem.” ³⁰Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.” ³¹Erre még jobban fogadkozott: „Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálküzdelme.

³²Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg imádkozom.” ³³Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. ³⁴Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” ³⁵Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. ³⁶„Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” ³⁷Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” ³⁹Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. ⁴⁰Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. ⁴¹Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek? ⁴²Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!”

Jézus elfogatása.

⁴³Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. ⁴⁴Az áruló így adott jelt: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!” ⁴⁵Odaérve rögtön Jézushoz lépett: „Mester!” – szólt és megcsókolta. ⁴⁶Erre rátették kezüket és elfogták. ⁴⁷Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. ⁴⁸Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. ⁴⁹Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.” ⁵⁰Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. ⁵¹Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, ⁵²otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.

Jézus Kaifás előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. ⁵⁴Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. ⁵⁵A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. ⁵⁷Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.” ⁵⁹De vallomásuk így sem vágott egybe. ⁶⁰Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?” ⁶¹De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?” ⁶²Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.” ⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.

Péter megtagadja Jézust.

⁶⁶Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. ⁶⁷Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: „Te is a názáreti Jézussal voltál.” ⁶⁸De ő tagadta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. ⁶⁹A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: „Ez is közülük való.” ⁷⁰Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” ⁷¹Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” ⁷²A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” És könnyekre fakadt.

Jézus Pilátus előtt.

15 ¹Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. ²Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” – válaszolta. ³A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. ⁴Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” ⁵Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. ⁶Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. ⁷Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. ⁸Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. ⁹Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” ¹⁰Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. ¹¹Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. ¹²Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” ¹³Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” ¹⁴Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” ¹⁵Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása.

¹⁶A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. ¹⁷Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, ¹⁸és így köszöntötték: „Üdvözlégy, zsidók királya!” ¹⁹A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte. ²⁰Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá.

A keresztre feszítés.

²⁰Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. ²¹Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ²²Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. ²³Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. ²⁴Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. ²⁵Három óra volt, amikor keresztre feszítették. ²⁶Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. ²⁷Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. ²⁸Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé sorolták.” ²⁹Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, ³⁰mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” ³¹A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. ³²A Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!” Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. ³³Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. ³⁴Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” ³⁵Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” ³⁶Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” ³⁷Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. ³⁸A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. ³⁹Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” ⁴⁰Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. ⁴¹Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése.

⁴²Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, ⁴³jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁴Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. ⁴⁵Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. ⁴⁶Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. ⁴⁷Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

KNB SZIT STL BD RUF KG