A gadarai megszállott.

5 ¹Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. ²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. ³A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. ⁴Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. ⁵Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és ⁷hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” ⁸Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” ⁹Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” ¹⁰Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. ¹¹Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. ¹²„Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” ¹³Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. ¹⁴A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. ¹⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. ¹⁷Arra kérték, hagyja el határukat. ¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. ¹⁹Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” ²⁰Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

²¹Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. ²²Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, ²³és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” ²⁴El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, ²⁶és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. ²⁷Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. ²⁸Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. ³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” ³²De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. ³³Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. ³⁴Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” ³⁵Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. ³⁸Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. ³⁹Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” ⁴⁰Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. ⁴¹Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” ⁴²A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. ⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet