A botrány.

17 ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. ²Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.

A megbocsátás.

³Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki.”

Az erős hit.

⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.

A kötelességteljesítés.

⁷Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. ⁸Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? ⁹Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? ¹⁰Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

A tíz leprás.

¹¹Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja. ¹²Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak ¹³és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” ¹⁴Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. ¹⁵Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, ¹⁶s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt. ¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? ¹⁸Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” ¹⁹Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”

Az Isten országa.

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”

Az Emberfiának eljövetele.

²²Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. ²³Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! ²⁴Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse. ²⁶És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket. ²⁸Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. ²⁹Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. ³⁰Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. ³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” ^{36 37}„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol a hulla van – felelte – odagyűlnek a saskeselyűk.”

Az igazságtalan bíró.

18 ¹Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. ²Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, ⁵de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” ⁶Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? ⁷Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? ⁸Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

⁹Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: ¹⁰„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. ¹¹A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. – ¹³A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! – ¹⁴Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

Jézus és a gyerekek.

¹⁵Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. ¹⁶Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”

A gazdag ember.

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” ¹⁹Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” ²¹Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²²Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” ²³Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszedelme.

²⁴Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” ²⁶Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” ²⁷Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

A lemondás jutalma.

²⁸Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, ³⁰hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”

A szenvedés harmadszori megjövendölése.

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. ³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. ³³Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.” ³⁴Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.

A jerikói vak.

³⁵Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. ³⁶Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. ³⁷Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. ³⁸Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ³⁹Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: ⁴¹„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” ⁴²Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” ⁴³Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

Zakeus.

19 ¹Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. ²Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. ³Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. ⁴Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. ⁷Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” ⁹Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

¹¹Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: ¹²„Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. ¹³Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. ¹⁴Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. ¹⁵Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. ¹⁶Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. ¹⁷Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. ¹⁸Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett. ¹⁹Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. ²⁰Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, ²¹féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. – ²²A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. ²³Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ²⁴Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. ²⁵Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. – ²⁶Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN

Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.

²⁸Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. ²⁹Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ³⁰ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. ³¹Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” ³²A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. ³³Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” ³⁴„Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, ³⁵és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. ³⁶Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. ³⁷Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: ³⁸„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” ³⁹A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” ⁴⁰„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet.

⁴¹Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. ⁴²„Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. ⁴³Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. ⁴⁴Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

A kereskedők kiűzése a templomból.

⁴⁵Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. ⁴⁶„Írva van – mondta nekik –: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” ⁴⁷Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, ⁴⁸de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.

KNB SZIT STL BD RUF KG