Keresés a Bibliában

B) A mostani nyomorúság
30 1De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. 2Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. 3Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. 4A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük. 5A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. 6Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben. 7Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt. 8És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje. 9És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául. 10Undorodnak tőlem és távolmaradnak, és nem átallanak arcomba köpködni. 11Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát. 12Jobboldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek. 13Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik. 14Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek. 15Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom. 16És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. 17Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek. 18Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd. 19Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám. 21Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem. 22Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz. 23Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik. 24De ráemeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott? 25Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. 26Bizony, jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett. 27Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai. 28Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok. 29A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. 30Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.
C) Jób védekezése
31Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet