Keresés a Bibliában

Betilua ostroma.

7 1A következő napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival. 2Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt. 3Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek – szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig. 4Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: „Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni.” 5Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak. 6A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak. 7Kikémlelte a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta őket. Őrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez. 8Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá: 9„Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege. 10Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű. 11Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül. 12Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad. 13Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból. 14Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt. 15Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen.” 16Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának. 17Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait. 18Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek. 19Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették őket, és nem volt mód közülük kiszabadulni. 20Harmincnégy napon át körülzárva tartotta őket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük, 21a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet. 22Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erő. 23Az egész nép összegyűlt – ifjak, asszonyok és gyerekek – Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében: 24Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak. 25Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk. 26Legalább most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául. 27Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását. 28Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bűneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!” 29Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz. 30Uzija így szólt hozzájuk: „Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen. 31Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni.” 32Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF