Keresés a Bibliában

Haditanács Holofernesz táborában.

5 1Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el. 2Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját. 3Így szólt hozzájuk: „Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét? 4A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?” 5Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: „Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka. 6Azelőtt Mezopotámiában laktak, 7mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit. 8Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek. 9Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. 10Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. 11Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket. 12Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket. 13Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert, 14s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték, 15s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket. 16Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek. 17Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot. 18Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek. 19Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált. 20Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk őket. 21Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.” 22Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik. 23„Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre. 24Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF