Keresés a Bibliában

12 1Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni. 2Judit azonban így szólt: „Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam.” 3Holofernesz így válaszolt: „Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki.” 4Amint igaz, uram, hogy élsz – mondta neki Judit –, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett.” 5Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt. 6Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: „Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni.” 7Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. 8Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére. 9Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.

Judit Holofernesz lakomáján.

10A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem. 11Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: „Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk. 12Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet.” 13Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: „Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak.” 14Judit így válaszolt neki: „Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig.” 15Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előrement és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre – ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. 16Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa. 17Így szólt hát hozzá: „Igyál velünk és légy vidám!” 18Judit azt válaszolta: „Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma.” 19Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében. 20Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF