5. KÜLÖNFÉLE TARTALMÚ RÉSZLETEK

Cidkija sorsa.

34 ¹Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen. ²Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. ³Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy. ⁴Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, ⁵békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki – mondja az Úr. ⁶Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. ⁷Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül.

A felszabadított rabszolgák ügye.

⁸Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat. ⁹Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. ¹⁰Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket. ¹¹Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket. ¹²Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. ¹³Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem: ¹⁴„Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod.” De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra. ¹⁵Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli. ¹⁶De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek. ¹⁷Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát – mondja az Úr –, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt. ¹⁸Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek. ¹⁹Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, ²⁰ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává. ²¹Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. ²²Mert parancsot adok nekik – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet