4. A MENNYEI JERUZSÁLEM

Új ég és új föld.

21 ¹Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. ²Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. ³Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. ⁴Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” ⁵Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” ⁶Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. ⁷Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. ⁸A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”

Az új Jeruzsálem.

⁹Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” ¹⁰És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. ¹¹Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. ¹²Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. ¹³Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. ¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. ¹⁵Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. ¹⁶A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. ¹⁷Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. ¹⁸Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. ¹⁹A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, ²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. ²¹A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. ²²De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. ²⁴Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. ²⁵Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. ²⁶A népek odahordják kincseiket és értékeiket. ²⁷Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet