Keresés a Bibliában

3 1Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád! 2Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. 3Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre? 4Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások. 5Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. 6Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! 7Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt. 8Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.

3. A BÖLCSESSÉG IZRAEL KIVÁLTSÁGA

9Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! 10Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? 11Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? 12Elhagytad a bölcsesség forrását! 13Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. 14Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. 15De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez? 16Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak? 17Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt? 18Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet? 19Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek. 20Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját, 21nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától. 22Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban. 23Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit. 24Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: 25nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! 26Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. 27De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. 28Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt. 29Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből? 30Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? 31Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit. 32De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; 33ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. 34A csillagok vidáman ragyognak helyükön, 35de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!” Vidáman csillognak alkotójuk előtt: 36Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá! 37Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett. 38Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF