5Így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. 6A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. 7Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. 8Így nagy volt az öröm ebben a városban. 9Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamária népét, hogy fontos személynek adta ki magát. 10A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. „Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!” – mondták. 11Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel. 12De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult. 14Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. 16Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket. 18Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: 19„Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.” 20Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. 21Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. 22Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! 23Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.” 24„Könyörögjetek értem az Úrhoz – kérte Simon –, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok.” 25Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot.