Pál Fesztusz előtt.

25 ¹Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe. ²A főpapok és az előkelő zsidók elé járultak, és előadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve ³azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tőrbe ejtik és megölik. ⁴Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában őrzik, s maga is hamarosan visszatér oda. ⁵„Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek velem – mondta –, és ha van valami bűne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat.” ⁶Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált. ⁷Amikor megjelent, a Jeruzsálemből jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták őket. ⁸Pál így védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem.” ⁹De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?” ¹⁰Pál tiltakozott: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod. ¹¹Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!” ¹²Fesztusz megbeszélte a dolgot a tanáccsal, és így határozott: „A császárhoz föllebbeztél, a császár elé mész.”

Agrippa király Fesztusznál.

¹³Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt. ¹⁴Amikor már több napja ott időztek, Fesztusz előhozta a királynak Pál ügyét. „Félix itt hagyott egy embert a börtönben. ¹⁵Amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei vádat emeltek és elítélését követelték. ¹⁶Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen. ¹⁷Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elővezettettem azt az embert. ¹⁸Amikor a vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna. ¹⁹Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elő. ²⁰Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben. ²¹De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz.” ²²Agrippa király így szólt Fesztuszhoz: „Meg szeretném magam is hallgatni ezt az embert.” – „Holnap meghallgathatod” – válaszolta (Fesztusz).

Pál Agrippa király előtt.

²³Másnap Agrippa király és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelőségeivel egyetemben. Fesztusz parancsára elővezették Pált. ²⁴„Agrippa király és ti mindnyájan, akik itt megjelentetek – kezdte Fesztusz –, nézzétek ezt az embert! Miatta egész sereg zsidó fölkeresett Jeruzsálemben is, itt is. Nagy hangon azt kiabálták róla, hogy nem szabad tovább élnie. ²⁵De meggyőződtem róla, hogy semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne. Mégis, mivel a fölséghez fellebbezett, úgy határoztam, hogy elküldöm. ²⁶De semmi biztosat nem tudok róla írni az uralkodónak. Ezért elétek hozattam, főképp teeléd, Agrippa király, hogy majd a kihallgatás után tudjak mit írni. ²⁷Mert ostobaságnak tartom elküldeni a foglyot anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat közölném.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet