Az apostoli küldetés jelentősége.

3 ¹Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek? ²Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, ³mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. ⁴Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. ⁵Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. ⁶Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. ⁷Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, ⁸hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. ¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. ¹¹Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. ¹²Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, ¹³nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét. ¹⁴Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, ¹⁶de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. ¹⁷Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet