Keresés a Bibliában

2. HÁBORÚ MOÁB ELLEN

Jorám uralmának első szakasza Izraelben (852–841).

3 1Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamáriában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott. 2Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Ő ugyanis lerombolta Baál oszlopait, amelyeket apja emelt. 3De Jerobeámnak, Nebat fiának bűneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.

Izrael és Júda hadat visel Moáb ellen.

4Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat. 5Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától. 6Jorám király ezért egy napon kivonult Szamáriából és számba vette egész Izraelt. 7Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: „Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?” Az azt válaszolta: „Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te; népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid.” 8S még azt is megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk fel ellene?” „Az Edom pusztáján vivő úton” – felelte. 9Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomában haladó jószágnak sem. 10Akkor Izrael királya felkiáltott: „Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja őket!” 11Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?” Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: „Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére.” 12Jehosafát erre azt mondta: „Általa hallatja szavát az Úr.” Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá. 13Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: „Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!” De Izrael királya azt felelte: „Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja őket?” 14Elizeus így szólt: „Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak. 15De így kerítsetek nekem egy hárfást!” S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette, 16és így szólt: „Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé. 17Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esőt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is. 18De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja, 19foglaljátok el összes megerősített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldjeire meg hányjatok követ.” 20S valóban, másnap abban az időben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felől, és az egész vidéket elárasztotta a víz. 21Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat. 22Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér. 23Ezért így szóltak: „Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyőzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!” 24Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot. 25A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni. 26Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának. 27De nem volt rá képes. Erre fogta elsőszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égőáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet