A bételi oltár elítélése.

13 ¹Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. ²S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: „Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni.” ³Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.” ⁴Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni. ⁵Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. ⁶Erre a király az Isten emberéhez fordult: „Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem.” Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt. ⁷Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.” ⁸De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: „Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen. ⁹Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél.” ¹⁰Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.

Az Isten embere és a próféta.

¹¹Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett. ¹²Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. ¹³Erre megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá. ¹⁴Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte. ¹⁵Erre hívta: „Gyere velem haza, és egyél valamit!” ¹⁶De az azt válaszolta: „Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen. ¹⁷Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél.” ¹⁸Az így felelt erre: „Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához.” De hazudott neki. ¹⁹S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott. ²⁰Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta. ²¹Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked, ²²ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába.” ²³Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment. ²⁴Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett. ²⁵Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott. ²⁶Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: „Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint.” ²⁷Aztán megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” ²⁸Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton – a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét. ²⁹A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse. ³⁰A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: „Jaj, testvérbátyám!” ³¹Miután eltemette, azt mondta fiainak: „Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim. ³²Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamária városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni.” ³³De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak telirakta a markát, és máris a magaslatok papja lett. ³⁴De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet