Keresés a Bibliában

9 1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben: 2nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. 3Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. 4Ők izraeliták, övék a fogadott fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet, az ígéretek, 5a patriarchák; és közülük származik Krisztus test szerint. Aki mindenek fölött áll, Isten, áldott legyen mindörökké. Ámen.
6Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. 8Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. 9Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
10De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. 11De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – 12nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, 13ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
14Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! 15Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 16Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. 17Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. 18Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
19Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” 20Ugyan ki vagy te, ember, hogy Istennel feleselsz? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál ilyenné?” 21Nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt nemes célra, a másikat meg közönséges célra formálja?
22De ha Isten a haragját akarta megmutatni és a hatalmát megismertetni azáltal, hogy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyek pusztulásra valók; 23azért, hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amiket dicsőségre készített?
24Ez utóbbiak mi vagyunk, akiket meghívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25amint Ozeásnál mondja: „Nem-népem”-et népemnek fogom hívni, a „Nem-szeretettet” így: „kedvesem”. 26És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik:
„Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.

27Izajás pedig így kiált Izraelért: Ha Izrael fiainak a száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék fog üdvözülni, 28mert az Úr teljes mértékben és végérvényesen valóra váltja a szavát a földön. 29És ahogy előre megmondta Izajás: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
30Mit mondjunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, igazságra jutottak: a hit alapján álló igazságra. 31Izrael viszont az igazság törvényére törekedve nem jutott el a Törvény értelméhez. 32Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek alapján akarta. Beleütköztek a botlás kövébe, 33amint meg van írva: Íme, a botlás kövét, a botrány szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF