Keresés a Bibliában

20 1Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
2Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. 3Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül. 4Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” 5Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett. 6Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” 7Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!” 8Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” 9Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: 12„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” 13Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? 14Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” 16Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
17Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
18Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és az írástudók kezére kerül. Halálra ítélik, 19és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad.
20Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. 21Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
22Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
23Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
24Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. 25De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. 26Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
28Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
29Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 30És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
31A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
32Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta:
– Mit akartok, mit tegyek veletek?
33Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki.
34Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF