32Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg imádkozom!
33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s rettegni és gyötrődni kezdett.
34Így szólt hozzájuk:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
35Egy kicsit távolabb ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36Így szólt:
– Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!