Keresés a Bibliában

12 1Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk.
– Egy ember szőlőt ültetett. Körülkerítette, borsajtót ásott, őrtornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 2Amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. 3De azok megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték el. 4Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát. Ezt agyonverték és meggyalázták. 5Egy másikat küldött. Ezt megölték. Azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” 7Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között:
„Ez az örökös. Rajta, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” 8Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, és másoknak adja a szőlőt. 10Nem olvastátok ezt az Írást? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a szemünkben.
12Szívesen elfogták volna, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Otthagyták, és elmentek.
13Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy a saját szavaival állítsanak neki csapdát. 14Odamenvén így szóltak hozzá:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes ember vagy, nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?
15Felismerve álnokságukat ezt mondta nekik:
– Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok egy dénárt, hadd lássam!
16Hoztak egyet. Ezt mondta nekik:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték.
17Jézus ezt mondta nekik:
– Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Módfelett csodálkoztak rajta.
18Ezután szadduceusok jöttek hozzá – akik azt mondják, hogy nincs feltámadás –, és ezt kérdezték tőle:
19Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. 20Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. 21A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. A harmadik hasonlóképpen. 22És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor [amikor majd feltámadnak] melyiké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
24Jézus ezt mondta nekik:
– Vajon nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát? 25Mert amikor feltámadnak, nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
27Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nagy tévedésben vagytok.
28Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt nekik, és megkérdezte tőle:
– Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?
29Jézus így válaszolt:
– A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! 30Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! 31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.
32Az írástudó így szólt hozzá:
– Jól van, Mester, helyesen mondtad. Ő az egyetlen, és rajta kívül nincsen más. 33Szeretni őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat sokkal többet ér minden égő- és véres áldozatnál.
34Jézus pedig, amikor látta, hogy bölcsen válaszolt, ezt mondta neki:
– Nem vagy messze Isten országától. Többé senki sem merte kérdezni.
35Amikor Jézus a Templomban tanított, így szólt:
„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? 36Maga Dávid mondta a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobbom felől, amíg ellenségeidet lábad alá nem vetem. 37Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a fia?”
A nagy sokaság szívesen hallgatta.
38Tanítás közben így szólt: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken. 39Szeretnek a fő helyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon. 40Felemésztik az özvegyek vagyonát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”
41Leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a sokaság a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele. 42Jött egy szegény özvegyasszony, és két fillért – azaz egy krajcárt – dobott bele. 43Odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
„Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44Ugyanis mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész megélhetését.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF