Keresés a Bibliában

1 1Kezdődik Jézus Krisztus [Isten Fia] evangéliuma, 2amint meg van írva Izajás próféta könyvében: Íme, elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd utadat. 3Kiáltónak hangja a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”
4Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 5Ment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 6János teveszőr ruhát és a derekán bőrövet viselt, sáskát evett meg vadmézet. 7Ezt hirdette: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.”
9Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. 10És rögtön, amikor kiemelkedett a vízből, látta, hogy felhasad a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb. 11És a mennyből hang jött:
„Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.”
12A Lélek pedig azonnal a pusztába kényszerítette. 13Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.
14Miután Jánost fogságba vetették, Jézus Galileába ment hirdetvén Isten evangéliumát: 15„Itt a pillanat! Közel van az Isten országa! Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”
16Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe. Halászok voltak ugyanis. 17Így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket!”
18Erre azonnal otthagyták a hálókat, és követték. 19Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat javítgatták a bárkában. 20Azonnal meghívta őket. Azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva utánamentek. 21Ezután bementek Kafarnaumba.
Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. 23Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott:
24Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!
25Jézus ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
26A tisztátalan lélek pedig összevissza rángatta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. 27Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól:
– Hát ez meg mi? Új tanítás, hatalommal teli! Ráparancsol a tisztátalan lelkekre, és azok engedelmeskednek neki!
28És azonnal elterjedt a híre mindenfelé, Galilea egész területén.
29Mihelyt kimentek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. 30Simon anyósa lázasan feküdt. És rögtön szóltak neki felőle. 31Odament, megfogta a kezét, és talpra állította. A láz elhagyta, és szolgált nekik.
32Estefelé, amikor lement a nap, odavittek hozzá minden beteget és megszállottat. 33Az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított, sok ördögöt is kiűzött, de nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték.
35Nagyon korán, a hajnali szürkület előtt felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36Simon és a vele levők azonban a nyomába eredtek, 37és megtalálták. Így szóltak hozzá:
– Mindenki téged keres!
38Ő pedig ezt mondta nekik:
– Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem!
39És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.
40Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve [és térdre borulva] így szólt hozzá:
– Ha akarod, meg tudsz tisztítani.
41Megszánta, kinyújtotta a kezét, és megérintette. Ezt mondta neki:
– Akarom, tisztulj meg!
42És azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 43Jézus erélyesen rászólt, s azonnal elküldte. 44Ezt mondta neki:
– Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért – bizonyítékul számukra –, amit Mózes rendelt!
45De az elment, és elkezdte fennhangon hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy nem mehetett többé nyíltan a városokba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,15 Más fordítás: „Beteljesedett az idő (kairosz)”. Az ’idő’ (khronosz/kairosz) fogalma és a pléroó ’megtölteni’, ’teljesíteni’, ’bevégezni’, ’valóra váltani’) ige, illetve a pléróma, ’teljesség’ főnév három újszövetségi szövegben egészen sajátos teológiai súlyt kap (Mk 1,15; Gal 4,4; Ef 1,10). A Mk-ban a „betelni” ige csupán még egyszer fordul elő (14,49 – ahol az Írások beteljesedésére vonatkozik). Márk az Újszövetség többi szerzőjéhez hasonlóan különbséget tud tenni a két időfogalom között: a kairosz (Mk 10,30; 11,13; 12,2; 13,33) meghatározott időpontot jelöl, a khronosz (Mk 2,19; 9,21) pedig a tartamra utal (vö. ApCsel
1,7; 1Tessz 5,1; Tit 1,3). Ez pedig az 1,15-ben található pléroó ige tartalmát is módosítja. Jelentése: ’elérkezni’, ’megvalósulni’. A ’hirdetni’ (kérüsszó) igének ezen a szöveghelyen (v. 14) kívül még kétszer tárgya a Mk-ban az euangelion (13,10; 14,9). Ez utóbbi két szöveg arra vet fényt, hogy Márk időszemlélete szerint a tanítványok igehirdetésében az evangéliumnak is jövője van. Éppen ezért problematikus lenne úgy értelmezni a Mk 1,15-öt, mint ami a Jézus fellépésével beköszöntött végső időt jelöli, amelynek szemhatára kizárólag Jézus nyilvános működésére korlátozódik. A pléroó ige alakja (perfectum) is ebbe az irányba mutat: valami elkezdődött, fennáll, és folytatódik. A Mk nem pontosítja a kairosz jelentését. Mindazonáltal, ha Márk a Jézus igehirdetését megelőző korszak egészét akarta volna jelölni, akkor vélhetőleg a khronosz fogalmával élt volna, miként Pál a Gal 4,4-ben („De amikor elérkezett az idők teljessége [pléróma tú khronú], Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény alattvalója lett”). A pléróma szó a Corpus Paulinumban csak itt kapcsolódik az idő fogalmához. A khronosz az Isten Fia születése előtti kor teljes időtartamára utal. Pál tehát itt nem azt hangsúlyozza, hogy Jézus születése Isten terveinek a csúcspontja, hanem azt, hogy egy időszak – azaz a mózesi Törvény uralma – lefolyásában döntő fordulat állt be. Az Ef 1,10-ben a pléróma tón kairón, ’az idők teljessége’, az újra meg újra sorsdöntő pillanatként (kairosz) értelmezett isteni beavatkozások csúcspontjára utal.

1,15 Az 1,15-ben található szerkezet („higgyetek az evangéliumban!”) az Újszövetségben egyedülálló módon kapcsolja össze a „hinni” igét az „evangélium” főnévvel. Ezzel szemben a v. 14-ben felbukkanó „Isten evangéliuma” máshonnét is jól ismert (pl. Róm 1,1; 15,6; 2Kor 11,7; 1Tessz 2,2.8.9; 1Tim 1,11; 1Pt 4,17; ApCsel 2,24), s valószínűleg már Pál hithirdetői tevékenysége előtt használt fordulatról van szó, amely a hellenista kultúrával eleven kapcsolatban álló, Krisztusban hívő zsidók által végzett misszió nyelvezetének is részét alkotta, sőt vélhetőleg igehirdetésük tartalmának összefoglalására szolgált. A Jézus által meghirdetett evangélium nem tárgyszerű, általános leírása valaminek, ami egy távolságtartó harmadik személyű elbeszélésben is alakot ölthet, hanem olyan nyelvi esemény, amely az egyes szám első személyű beszélő és a többes szám második személyű hallgatóság között létesül.

Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF