Keresés a Bibliában

17 1Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
2Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. 3Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
5Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
6Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
7Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? 8Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? 9Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? 10Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
11Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. 12Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, 13és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. 15Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. 17Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? 18Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
19Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
20Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. 21Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
22A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! 24Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. 25Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. 26Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. 27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. 28Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; 29de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. 30Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32Gondoljatok Lót feleségére! 33Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. 34Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. 35Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
37– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

17,36 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.

Előző fejezet Következő fejezet