26A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.
28Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
29Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés.
30Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
31Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel.
32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját,
33és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
34Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
35Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd.
36Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak.
37Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
38Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal.
39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel,
42és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám?
44Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat.
45Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.