Keresés a Bibliában

1 1Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket 2aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek, 3számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil, 4hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
8Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt 9a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. 10A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. 11Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. 12Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. 13De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, 15mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. 16Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
18Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
19Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
21A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. 22Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. 23Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: 25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” 26A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. 28Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
29Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. 30Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 31Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. 32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
34Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
35Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. 37Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
38Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. 39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, 42és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? 44Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. 45Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
46Mária pedig ezt mondta:

Szívem magasztalja az Urat,
47és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
48mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
50és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
52A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
53Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
54Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
55amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

56Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. 60Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
61Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
62Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. 63Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. 64Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. 65Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:

68Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
70ahogy megígérte szent prófétái által régen:
71szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
73az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, 74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
75szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
76Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
78Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
79hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.

80A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,69 Más fordítás: „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában”; „Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából”. A „szabadítás”, az „üdvösség ereje”, az „erős szabadító” a görög kerasz szótériasz, az „üdvösség szarva” kifejezést értelmezi. A szarv a hatalom, elsősorban a katonai hatalom jelképe (vö. MTörv 33,17). Egyértelmű, hogy Zakariás éneke a Messiás érkezését ünnepli. A Messiás érkezéséről a Lk már korábban is hírt adott: 1,33 skk.

Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF