²⁴Másodszor is odahívták tehát a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki:
– Dicsőítsd Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
²⁵– Hogy bűnös-e, nem tudom – válaszolta. – Egyet tudok: vak voltam, és most látok.
²⁶– Mit tett veled? – kérdezték. – Hogyan nyitotta meg a szemedet?
²⁷– Megmondtam már nektek – felelte –, de nem hallgattatok rám. Mit akartok még hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?
²⁸Becsmérelték, és ezt mondták:
– Te vagy tanítványa ennek, mi Mózes tanítványai vagyunk. ²⁹Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten; de erről azt sem tudjuk, hogy honnét való.
³⁰Az ember így válaszolt nekik:
– Éppen ez a meglepő: ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szemem. ³¹Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
³²Amióta világ a világ, nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. ³³Ha ez az ember nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.
³⁴Erre így feleltek neki:
– Te, aki mindenestül bűnben születtél, még te akarsz minket tanítani?
És elzavarták.
³⁵Meghallotta Jézus, hogy elzavarták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
– Hiszel az Emberfiában?
– ³⁶Ki az, Uram, hogy higgyek benne? – kérdezte.
– ³⁷Már láttad – mondta neki Jézus. – Aki veled beszél, ő az.
– ³⁸Hiszek, Uram – mondta, és leborulva imádta őt.
³⁹Jézus ezt mondta:
– Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.

KNB SZIT STL BD RUF KG