A szerelem öröme a tavasz szépségében

2 ¹A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. ²Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. ³Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. ⁴Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. ⁵Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! ⁶Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. ⁷Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! ⁸Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. ⁹Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. ¹⁰Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! ¹¹Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. ¹²Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. ¹³Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! ¹⁴Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! ¹⁵Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! ¹⁶Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. ¹⁷Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet