Keresés a Bibliában

Az igaz ember szenvedése és szabadulása

22 1A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!
13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.
15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
22Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!
23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.
24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!
25Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.
26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.
27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!
28A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.
29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.
30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.
31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF