Jób kutatja szenvedése okát

10 ¹Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel! ²Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem! ³Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel? ⁴Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember? ⁵Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? ⁶Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, ⁷pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! ⁸Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? ⁹Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? ¹⁰Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? ¹¹Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. ¹²Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. ¹³De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod: ¹⁴ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. ¹⁵Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok. ¹⁶Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat. ¹⁷Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem. ¹⁸Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! ¹⁹Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! ²⁰Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, ²¹mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába, ²²a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet