Keresés a Bibliában

17 1Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!

Jób barátai rosszindulatúak

2Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. 3Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? 4Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. 5Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: 6így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. 7Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. 8Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. 9De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. 10De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!

Jób készül a halálra

11Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. 12Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. 13Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, 14ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, 15hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? 16Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF