Keresés a Bibliában

A halál után nincs reménység

14 1Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 3És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 4Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 5Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, 6akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 7Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 9a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 10De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 11Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 12de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. 13Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. 14Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 15Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 17Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. 18De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről; 19a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét. 20Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. 21Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. 22Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF