Keresés a Bibliában

Ítélet Júda elöljárói fölött

11 1Azután fölemelt engem a lélek, és az ÚR házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép vezetőit. 2Az ÚR ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. 3Ezt mondják: Nem kell itt még házat építeni! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!
4Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia! 5Ekkor rám szállt az ÚR lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az ÚR: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. 6Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit halálra sebzettekkel.
7Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. 8Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az ÚR. 9Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek. 10Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 11Nem lesz fazék nektek ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. 12Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeim szerint cselekedtetek, hanem a körülöttetek élő népek szokásai szerint cselekedtetek. 13Miközben prófétáltam, Pelatjá, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, URam, véget akarsz vetni Izráel maradékának?!

Ígéret a hazatérésre

14Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: 15Emberfia! A te testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az ÚRtól; a miénk lett, a mi birtokunkba került az ország!
16Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszélesztettem őket más országokban, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszéledtetek, és nektek adom Izráel földjét. 18És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. 19Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21A szívről pedig így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!

Isten dicsősége elhagyja Jeruzsálemet

22Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. 23Fölszállt az ÚR dicsősége a városból, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van. 24Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. 25Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az ÚR igéjét, amelyet látomásban adott nekem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF