¹⁹Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába. ²⁰Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyvidékéhez, amelyet nekünk fog adni Istenünk, az ÚR. ²¹Lásd, Istened, az ÚR neked adta ezt a földet. Vonulj hát ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta atyáid Istene, az ÚR. Ne félj, és ne rettegj! ²²Akkor odajöttetek hozzám mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk az országot, és hozzák hírül, melyik úton kell felvonulnunk, és milyenek azok a városok, amelyekbe be kell majd vonulnunk. ²³Jónak láttam ezt, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet. ²⁴Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték az országot. ²⁵Szedtek annak a földnek a gyümölcseiből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az ÚR. ²⁶Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az ÚRnak a parancsa ellen. ²⁷Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az ÚR, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon és elpusztítson bennünket. ²⁸Hová is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Magasabb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még az anákiak fiait is láttuk ott.
²⁹Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! ³⁰Istenetek, az ÚR, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára. ³¹A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre. ³²Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az ÚRban, ³³aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben.
³⁴Amikor az ÚR meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ezt az esküt tette: ³⁵Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.

KNB SZIT STL BD RUF KG