Keresés a Bibliában

Mirjám poklossága

12 1Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül. 2Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. 3Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. 4Az ÚR akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. 6Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!
9Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. 10Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. 11Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk! 12Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13Ekkor Mózes így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! 14Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza! 15Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 16Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet