Keresés a Bibliában

Rendelkezések az elsőszülöttekről és a kovásztalan kenyérről

13 1Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 2Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az ÚR. Ezért nem szabad kovászosat enni. 4Ma, ábíb hónapban vonultok ki. 5És ha majd bevisz téged az ÚR a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. 6Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. 7Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden. 8És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. 9Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból. 10Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.
11Ha majd bevisz téged az ÚR a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja, 12akkor add át az ÚRnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, az ÚR tulajdona. 13A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. 14És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából. 15Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az ÚRnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. 16Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból.

Az Úr vezeti Izráelt

17Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! 18Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból. 19József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal!
20Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 21Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. 22Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF