13

¹Ha Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben.
De vétkezett Baállal, és halott lett.

²És ők most ismét vétkeztek;
öntött szobrot készítettek maguknak,
ezüstbálványokat saját elképzelésük szerint;
mesteremberek alkotása az egész,
és róluk mondják ők: »Ezeknek áldozzatok!«
Borjúkat csókolgatnak az emberek.

³Ezért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő,
és mint a hamar tovatűnő reggeli harmat;
mint a pelyva, melyet elragad a szélvész a szérűről,
és mint a kémény füstje.

⁴»Pedig én, az Úr, Istened vagyok neked
Egyiptom földje óta;
rajtam kívül Istent nem ismerhetsz,
és Szabadító nincsen kívülem.

⁵Én tápláltalak téged a pusztában,
a kietlen földön.

⁶Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek,
s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott,
és rólam megfeledkeztek.

⁷De olyan is leszek hozzájuk,
mint a nőstény oroszlán,
mint a párduc, leselkedem az út mentén.

⁸Megtámadom őket, mint a kölykefosztott nőstény medve,
és szétszaggatom szívük kötelékét,
és felfalom őket ott, mint az oroszlán,
s a mező vadállata szaggatja szét őket.

⁹Elpusztítalak, Izrael:
ki segíthet rajtad?

¹⁰Hisz hol lesz a te királyod?
Akkor szabadítson meg ő minden városodban;
És hol vannak bíráid, akikről azt mondtad:
‘Adj nekem királyt és fejedelmeket’?

¹¹Adtam neked királyt, haragomban,
és elveszem őt, bosszúságomban.

¹²Egybe van kötve Efraim gonoszsága,
el van téve bűne.

¹³Olyan fájdalmak lepik el őt, mint a vajúdó asszonyt,
de nem okos gyermek ő,
mert nem jön ki a kellő pillanatban
a méh száján.

¹⁴Kiszabadítom én őket a halál kezéből,
megváltom őket a haláltól.
Halál, hol van a mérged?
Alvilág, hol a fullánkod?
De a részvét el van rejtve szemem elől!«

¹⁵Bár ő kitűnik testvérei között,
rázúdítja az Úr a pusztából támadó égető szelet,
s az kiszárítja ereit és kiapasztja forrását,
és elrabolja kincsét, elveszi minden drága holmiját.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet