Keresés a Bibliában

Az üdvtörténet tanulságai

78 1Maszkíl Ászáftól.
Figyelj, népem, tanításomra,
hallgassatok szám szavára.
2Bölcs mondásra nyitom számat,
elmondom a régi idők titkait.

3Amiket hallottunk és megismertünk,
s atyáink elbeszéltek nekünk,
4nem titkoljuk fiaik elől,
elbeszéljük a jövendő nemzedéknek.
Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát,
és csodáit, amelyeket végbevitt.

5Bizonyságot állított Jákobnak,
törvényt adott Izraelnek;
megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat,
6hogy megtanulja a következő nemzedék,
a születendő gyermekek.
Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,
7hogy Istenbe vessék bizalmukat,
ne feledjék el az Isten műveit,
és parancsait teljesítsék!
8Ne legyenek olyanok, mint atyáik,
az a pártütő és lázongó nemzedék;
A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó,
és lelke nem volt hű Isten iránt.

9Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat,
de a harc napján hátat fordítottak.
10Nem tartották meg Isten szövetségét,
és törvényét nem akarták követni.
11Elfelejtették tetteit,
a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12Atyáik előtt csodákat művelt,
Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
13Széthasította a tengert és átvezette őket,
a vizeket szinte tömlőbe fogta.
14Nappal a felhőben vezette őket,
s egész éjjel a tűz fényében.
15Kősziklát hasított fel a pusztában
és bőséges áradattal itatta őket.
16Patakokat fakasztott a kősziklából
és folyamként ömlesztette a vizet.

17Mégis egyre csak vétkeztek ellene,
haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18Megkísértették szívükben Istent,
amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19s így beszéltek Isten ellen:
»Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20Íme megütötte a kősziklát
és vizek folytak, patakok áradtak.
»De vajon tud-e kenyeret is adni,
és húst szerezni népének?«
21Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt:
tűz gyulladt fel Jákob ellen,
és harag szállt Izraelre,
22mert nem hittek Istenben,
és segítségében nem reméltek.

23Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek,
és megnyitotta az egek ajtóit.
24Ennivalóként mannát hullatott nekik,
és mennyei kenyeret adott:
25angyalok kenyerét ette az ember;
bőségesen küldött nekik ennivalót.
26Déli szelet támasztott az égen,
és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28hullottak táboruk közepére,
körös-körül sátraik köré.
29Ettek és nagyon jóllaktak,
mert megadta nekik, amit kívántak.
30De még fel sem hagytak torkosságukkal,
még szájukban volt az étel,
31amikor Isten haragja felgerjedt ellenük,
agyonsújtotta kövéreiket,
leterítette Izrael választottait.

32Mindamellett ismét csak vétkeztek,
és nem hittek csodatetteinek.
33Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik,
és rettegésben esztendeik.
34Ha pusztította őket, hozzá fordultak,
megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk,
s a fölséges Isten a megváltójuk.
36Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37mert szívük nem volt egyenes hozzá,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
38De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket,
és nem pusztította el őket.
Haragját gyakran elfordította
és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél,
olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.

40Hányszor lázongtak ellene a pusztában,
haragra ingerelték őt a sivatagban!
41Újra meg újra kísértették Istent,
és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42Nem emlékeztek meg kezéről,
arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.

43Véghezvitte jeleit Egyiptomban
és csodatetteit Tánisz mezején.
44Vérré változtatta folyóikat,
ihatatlanná tette patakjaikat.
45Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket,
és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46Odaadta termésüket a vándorsáskáknak,
és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47Szőlőiket megverte jéggel,
szederfáikat dérrel.
48Odavetette állataikat a jégesőnek,
jószágukat a tűznek.

49Rájuk bocsátotta haragjának tüzét,
bosszúját, haragját, szorongatását,
gonosz angyalok csapását.
50Szabad utat engedett haragjának,
nem kímélte meg lelküket a haláltól,
dögvésszel vetett véget életüknek.
51Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét,
erejük zsengéjét Kám sátraiban.

52Mint juhokat kihozta népét,
mint nyájat vezette a pusztában.
53Biztonságban vezette őket, nem féltek,
de ellenségeiket tenger borította el.
54Elvitte őket a szent helyre,
a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55Kiűzte előlük a nemzeteket,
mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot,
és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.

56Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent,
és nem tartották meg rendeléseit.
57Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik,
visszavágtak, mint az álnok íj.
58Haragították őt a magaslatokon,
féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.

59Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant
és messze eltaszította Izraelt.
60Elvetette silói hajlékát,
sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61Fogságra adta erejét,
és ékességét az ellenség kezére.
62Kardélre vetette népét,
és haragra gyúlt öröksége ellen.
63Ifjaikat tűz emésztette meg,
szűzeiket senki sem jegyezte el.
64Papjaik kard által estek el,
özvegyeiket senki sem siratta.

65Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó,
mint a hős, aki mámoros a bortól.
66Visszaverte ellenségeit,
örök gyalázatot hozott rájuk.
67Ám József sátrát elvetette,
Efraim törzsét nem választotta ki,
68hanem kiválasztotta Júda törzsét,
Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69Felépítette szentélyét, mint az égboltot,
mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
elhozta őt a juhnyájaktól,
71elhozta őt a szoptatós juhok mögül,
hogy legeltesse Jákob népét,
s örökségét, Izraelt.
72Ő tiszta lélekkel legeltette,
bölcs kézzel vezette őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF