Keresés a Bibliában

Könyörgés szorongattatás idején

64 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
3Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!

4Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,
5hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
6megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«
7Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan,
8de Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,
9és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
10és félelem fog el minden embert;
hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.

11Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF