59
1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit,
hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
2Ments meg ellenségeimtől, Isten,
támadóimtól szabadíts meg engem!
3Ments meg a gonosztevőktől,
oltalmazz meg a vérengző emberektől!
4Mert íme, életemre leselkednek,
rám rohannak az erősek.
5Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram,
bűn nélkül járom egyenes utamat.
Kelj fel, állj elém és lásd;
6Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene.
Siess, látogasd meg e nemzeteket mind,
ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
7Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák,
s a várost körös-körül bejárják.
8Íme egyre jártatják szájukat,
kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«
9Ám te, Uram, kineveted őket,
megsemmisíted mind e nemzeteket.
10Én erősségem, terád figyelek,
mert te vagy én oltalmam, Istenem.
11Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
12Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék;
de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket,
Uram, én oltalmazóm!
13Szájuk vétke, ajkuk beszéde,
saját kevélységük ejtse őket tőrbe!
Átkozódásukért, hazug beszédükért
14veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé;
Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon,
s a föld kerekségén!
15Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák,
s a várost körös-körül bejárják;
16Étel után barangolnak,
és üvöltenek, ha jól nem laknak.
17Én azonban hatalmadat énekelem,
minden reggel magasztalom irgalmadat,
mivel te oltalmazóm voltál,
és menedékem sanyargatásom napján.
18Én erősségem, neked zengem énekem,
mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem:
Istenem, én irgalmasságom!
Jegyzetek
59,1 A zsoltár a fogság előtti időkből való, egyéni panaszdal. A fogság után beillesztették egy közösségi panaszénekbe. A két szöveg nem illeszkedik tökéletesen, ez nehezíti a szöveg megértését. Az egyéni panaszban egy hívő szólal meg, akit saját népéből üldöznek a gonoszok. Idegen hatalom győzelmének lehetőségére és az ellenséges katonák önkényeskedésére is utal, ebből következtethetünk a későbbi réteg korára.
59,1 Vö. 1 Sám 19,11.
59,7 Az ellenséget kóbor kutyákhoz hasonlítja, akiknek nincs se gazdájuk, se otthonuk.
59,10 Ez a vers nem illik bele a szövegösszefüggésbe.
59,10 Javítva a görög és az arám fordítás alapján.
59,10 Jeromos fordítása alapján javítva (a héber szövegben: Isten az én váram).