25
1Dávid zsoltára.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet,
2Istenem, tebenned remélek;
ne hagyd, hogy megszégyenüljek,
és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!
3Hisz senki, aki tebenned bízik,
meg nem szégyenül.
De szégyen éri mindazokat,
akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.
4Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
és ösvényeidre taníts meg engem!
5Vezess és oktass engem igazságodra,
mert te vagy az én üdvözítő Istenem,
és én tebenned bízom szüntelen!
Jegyzetek
25,1 Alfabetikus ének (a héber ábécének 22 betűje van!) a késő fogság utáni korszakból. Három részből áll: könyörgés (1-7), a probléma ismertetése (8-15), a szabadulás ismételt kérése (16-21). Az imádkozó bűnössé vált, ennek a következménye, hogy ellenségei áskálódni kezdtek ellene. Két dolgot is felismert: hogy milyen nagy a bűne, és hogy milyen nehéz annak, akit Isten elhagy. Hisz, de bűnös. Tudja, hogy különbözik attól az embertől, aki nem féli Istent. Ő keresi, keresnie kell Istent.
25,4 Utaidat: nem kell szó szerint érteni. Az emberi cselekvést, életmódot jelenti, amelyet az ember Isten akaratával egybehangol. Maga Isten az, aki ezt kijelenti, aki erre figyelmeztet (8).