Keresés a Bibliában

Segélykiáltás Istenhez, a szegények szószólójához

140 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől,
szabadíts meg az erőszakos embertől,
3akik gonoszságot terveznek szívükben,
és egész nap háborúságot keltenek.
4Nyelvüket élesítik, mint a kígyók,
vipera mérge van a nyelvük alatt.

5Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől,
szabadíts meg az erőszakos embertől,
akik lépteimnek gáncsot vetnek.
6Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek,
kötelekből hálót feszítenek elém,
kelepcét állítanak elém az út mentén.

7Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.«
8Uram, Uram, erős segítségem,
takard be fejemet a harc napján.

9Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván,
ne hagyd beteljesülni terveit.
10Fölemelik körülöttem fejüket,
borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!
11Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe,
hogy föl ne keljenek.
12Ne legyen maradása az országban a szájhősnek,
gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.

13Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek
és igazságot a szegényeknek.
14Áldják majd nevedet az igazak,
és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF