122
1Zarándok-ének. Dávidtól.
Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:
»Az Úr házába megyünk.«
2És lábunk már itt áll
udvaraidban, Jeruzsálem!
3Jeruzsálem városnak épült,
részei pompásan egybeillenek.
4Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,
hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
5Ott állnak a bírói székek,
Dávid házának székei.
6Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:
»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7Békesség legyen falaid között
és bőség tornyaidban!«
8Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:
»Béke legyen veled!«
9Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért
jót kívánok neked.
Jegyzetek
122,1 Sion-ének, amelyet a zarándokok a szent városba való érkezéskor énekeltek, fogság utáni.
122,1 Kifejezi, mit jelent a hívőknek Jeruzsálem: az a város, amelyre minden izraelita büszke, Dávid és Isten városa, ahol a királyok Isten törvénye szerint uralkodnak; ott fog állni az eljövendő Bíró trónja.