Keresés a Bibliában

Isten jósága – Izrael hálátlansága

106 1ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.

2Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit,
ki tudná elbeszélni minden dicső művét?
3Boldogok, akik megtartják a törvényt,
és mindenkor az igazat cselekszik!

4Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel,
látogass meg minket szabadításoddal,
5hadd lássuk választottaid jólétét,
hadd örvendjünk nemzeted örömének,
hadd dicsekedjünk örökségeddel.

6Vétkeztünk, mint ahogy atyáink,
igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.
7Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,
nem fogták fel nagy irgalmadat,
lázadoztak, amikor a tengerhez,
a Vörös tengerhez jutottak,
8de ő megmentette őket nevéért,
hogy megismertesse hatalmát.

9Megfenyegette a Vörös tengert és az kiszáradt,
és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.
10Megmentette őket gyűlölőik kezéből,
ellenségeik kezéből megszabadította őket.
11Víz borította el szorongatóikat,
egy sem maradt életben közülük.
12Ekkor hittek szavainak,
és dicséretére éneket zengtek.

13De csakhamar elfeledték tetteit,
és nem bíztak terveiben,
14hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban,
és megkísértették Istent a pusztában.
15Ő teljesítette kérésüket,
csömörlésig jóllakatta őket.

16Majd irigykedtek a táborban Mózesre,
és Áronra, az Úr szentjére.
17Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt,
s elborította Abiron csoportját.
18Tűz gyulladt fel gyülekezetükben,
láng égette el a bűnösöket.

19A Hórebnél borjút készítettek,
és az öntött képet imádták.
20Dicsőségüket fölcserélték
a füvet evő bika képével.
21Elfeledték Istent, aki megszabadította őket,
aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
22csodákat Kám földjén,
félelmetes dolgokat a Vörös tengeren.
23El is határozta volna, hogy elpusztítja őket,
ha választottja, Mózes, nem állt volna résen,
hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

24Semmire sem becsülték az óhajtott földet,
nem hittek ígéretének.
25Zúgolódtak sátraikban,
nem hallgattak az Úr szavára.
26Erre ő fölemelte kezét ellenük,
hogy lesújtson rájuk a sivatagban,
27s a nemzetek közé szórja utódaikat,
és elszélessze őket az országokban.

28Majd Baál-Peorhoz pártoltak,
és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.
29Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt,
és romlás tört rájuk.
30De Fineesz előállt, ítéletet tartott,
és a csapásnak vége lett.
31Ezt ő érdeméül számította be neki,
nemzedékről nemzedékre, örökre.

32Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra,
és miattuk Mózes is bajba jutott,
33mert elkeserítették lelkét,
s ő meggondolatlanul beszélt szájával.

34Nem irtották ki azokat a nemzeteket,
amelyeket az Úr mondott nekik.
35Sőt a nemzetek közé vegyültek,
eltanulták cselekedeteiket,
36bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.

37Feláldozták fiaikat
és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét,
akiket Kánaán bálványainak áldoztak.
Megfertőzték a vérrel az országot,
39tisztátalanná lettek cselekedeteikben,
paráznákká tetteikben.

40Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen,
és megutálta örökségét.
41A nemzetek kezébe adta őket,
és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42Ellenségeik sanyargatták őket,
s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.

43Gyakran megszabadította őket,
de ők csak ingerelték szándékaikkal,
s elmerültek gonoszságukban.
44De ő meglátta, amikor nyomorogtak,
és meghallgatta kiáltásukat.

45Megemlékezett szövetségéről,
és nagy irgalmában megszánta őket.
46Irgalmat szerzett nekik
mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.

47Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,
és gyűjts össze minket a nemzetek közül,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsekedhessünk dicséreteddel.

48Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre!
És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár