Keresés a Bibliában

Dicsőítő ének a Teremtőről

104 1Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3és az égi vizek fölé építed hajlékodat.
Szekereddé teszed a fellegeket,
a szelek szárnyain jársz.
4Követeiddé teszed a szeleket,
szolgáiddá a perzselő tüzet.

5Biztos alapra állítottad a földet,
hogy meg ne inogjon sohasem.
6Az örvénylő mélység mint ruha takarta,
vizek borították a hegyeket.
7De a te fenyegetésedre megfutamodtak,
szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek
arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át,
hogy el ne borítsák ismét a földet.

10A forrásokat a völgyekbe ereszted,
hogy folyjanak a hegyek között.
11Belőlük iszik a mező minden vadja,
s oltják szomjukat a vadszamarak.
12Fölöttük tanyáznak az égi madarak,
és az ágak közül hallatják hangjukat.

13Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket,
és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14Füvet sarjasztasz az állatoknak,
és növényeket az ember szolgálatára,
kenyeret adsz a földből,
15és bort, hogy vidámítsa az ember szívét;
hogy ragyogjon arca az olajtól,
és a kenyér erősítse az ember szívét.

16Jóllaknak az Úr fái,
s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya.
18A magas hegyek a szarvasok,
a szirtek a borzok menedéke.

19Megalkottad a holdat az idő mérésére,
a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka:
ebben mozognak az erdő vadjai,
21prédáért ordítanak az oroszlánkölykök,
s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22Ha felkél a nap, összegyűlnek,
nyugalomra térnek tanyájukon.
23Az ember kimegy dolgozni,
és munkáját végzi egészen estig.

24Uram, milyen nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit,
és alkotásaid betöltötték a földet.
25Itt a tenger: nagy és tágas,
nyüzsög benne a számtalan hüllő,
apró és nagy állat egyaránt.
26Itt hajók szelik át, amott a Leviatán,
amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.

27Mindezek tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28Ha adsz nekik, felszedik,
ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29De ha elfordítod arcodat, megrémülnek,
ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek,
és porrá lesznek ismét.
30Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek,
és megújítod a föld színét.

31Dicsőség az Úrnak mindörökké,
örvendezzen műveinek az Úr,
32akinek a tekintetére megremeg a föld,
s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33Énekelek az Úrnak, amíg élek,
amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34Beszédem legyen kedves előtte,
én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.

35Vesszenek el a bűnösök a földről,
és ne legyenek többé az istentelenek!
Áldjad, én lelkem, az Urat!

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár