9

¹Jövendölés.
»Ránehezedik az Úr szava Hadrak földjére,
és rászáll Damaszkuszra;
mert az Úr szeme Arámon van,
és Izraelnek minden törzsén,

²Emát is az övé, ami szomszédos vele,
és Tírusz meg Szidon,
melyek igen sokat tartanak bölcsességükről.

³Sáncot épített magának Tírusz,
felhalmozta az ezüstöt, mint a port,
s az aranyat, mint az utca sarát.

⁴Íme, az Úr őt birtokába veszi,
a tengerbe dönti erődítését,
és őt magát tűz emészti meg.

⁵Látja majd ezt Askalon és megremeg;
Gáza is, és fölötte nagy fájdalom fogja el;
Akkaron is, mert reménye kudarcot vallott.
És Gázából eltűnik a király,
és Askalon lakatlanná lesz.

⁶Asdódban fattyú telepszik meg,
és megtöröm a filiszteusok kevélységét.

⁷Kiveszem a vért a szájából,
s az undokságot a fogai közül,
de a maradékuk Istenünké lesz,
és olyan lesz, mint egy vezér Júdában,
Akkaron pedig olyan, mint a jebuzita.

⁸És körülveszem házamat azokkal szemben,
akik hadakoznak ellenem jövet és menet;
és nem járja őket többé sarcoló,
mert immár rájuk tekintettem szememmel.

⁹Felette örvendezzél, Sion leánya;
ujjongj, Jeruzsálem leánya:
íme, bevonul hozzád királyod,
igaz ő és megszabadít;
szegény ő és szamáron ül,
szamárkanca fiatal vemhén.

¹⁰Kiirtom én a harci szekereket Efraimból,
s a lovakat Jeruzsálemből;
széttöröm a harci íjakat,
és békét hirdet ő a nemzeteknek;
és uralkodik tengertől tengerig,
és a Folyamtól a föld határáig.

¹¹Ami téged illet: szövetséged véréért
szabadon bocsátom foglyaidat
a víztelen veremből.

¹²Térjetek vissza a várba,
reménység foglyai;
ma is azt hirdetem:
kétszer annyit adok vissza neked!

¹³Mert mint íjat kifeszítem magamnak Júdát,
és ráhelyezem nyílként Efraimot;
és fellázítom fiaidat, Sion,
fiaid ellen, Görögország,
és olyanná teszlek, mint a hősök kardja.

¹⁴Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük,
és nyila kirepül, mint a villám;
az Úr, az Isten megfújja a harsonát,
és kivonul a dél viharában.

¹⁵A Seregek Ura megvédelmezi majd őket,
és ők pusztítanak és a parittyaköveket a földön tapodják.
És mámorosan isszák a vért, mint a bort,
és megtelnek vele, mint az áldozati csészék,
és mint az oltár szarvai.

¹⁶És az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon,
mint népének juhait;
bizony, mint a korona drágakövei,
tündökölnek majd földjén.

¹⁷Mily nagy az ő jósága,
mily nagy az ő szépsége!
Bőven ellátja gabonával az ifjakat,
s musttal a leányokat!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet