Keresés a Bibliában

47 1Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította a király elé. 3Az megkérdezte őket: »Mi a foglalkozásotok?« Ők azt felelték: »Juhpásztorok vagyunk mi, szolgáid is, mint atyáink.« 4Aztán elmondták a fáraónak: »Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén.« 5A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!« 7Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. 8Amikor az megkérdezte tőle: »Hány esztendős vagy?« – 9ő azt felelte: »Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét.« 10Aztán megáldotta a királyt, és elment. 11József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, 12és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.

József intézkedései Egyiptomban

13Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra. 14Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába. 15Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« 16Ő azt felelte nekik: »Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!« 17Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért. 18A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: »Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen. 19Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!« 20Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, 21és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig. 22Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat. 23József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, 24hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!« 25Azok azt felelték: »A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak.« 26Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.

Jákob utolsó kívánsága

27Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott. 28Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki. 29Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. 30Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!« 31Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, az ágy fejére borulva.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF