Keresés a Bibliában

A fáraó álma és az álom megfejtése

41 1Két esztendő múlva a fáraó látott álmot. Azt álmodta, hogy a folyóvíz mellett állt, 2és abból feljött hét szép és igen kövér tehén, és legelészett a mocsaras helyeken. 3Aztán hét másik emelkedett fel utánuk a folyóvízből, csúnyák és soványságtól elaszottak. Ott álltak a vízparton, 4és elnyelték a hét szép és kövér tehenet. Ekkor felébredt a fáraó. 5Aztán ismét elaludt, és egy másik álmot látott: Hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép, 6aztán pedig ugyanannyi hitvány, forróság-perzselte kalász sarjadt. 7Ezek elnyelték az előbbiek minden szépségét. Ekkor felébredt a fáraó az álomból. 8Amikor megvirradt, a fáraó félelemtől remegve elküldött Egyiptom valamennyi jósához és minden bölcséhez, összehívta őket, és elbeszélte nekik az álmot. Nem akadt azonban senki, aki meg tudta volna fejteni. 9Ekkor a főpohárnok végre észbekapott, és azt mondta: »Egy vétkemről szólok: 10amikor a király megharagudott szolgáira, engem és a fősütőmestert a testőrök kapitányának tömlöcébe vetett. 11Ott egy és ugyanazon éjszakán mindketten jövőre vonatkozó álmot láttunk. 12Volt ott egy héber ifjú, a testőrök kapitányának a legénye, s mi elbeszéltük neki az álmokat. 13Tőle mindazt meghallottuk, amit aztán a dolgok menete igazolt. Én ugyanis visszakerültem tisztembe, a társamat pedig bitófára függesztették.« 14Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették. 15A fáraó így szólt hozzá: »Álmokat láttam, és nincs, aki megfejtse. Azt hallottam, hogy te igen bölcsen meg tudod fejteni azokat.« 16József ezt válaszolta: »Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!« 17Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: »Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam. 18Hét, igen szép és kövérhúsú tehén jött fel a folyóból, és legelte a mocsaras legelő zöldjét. 19De íme, követte őket hét másik tehén, annyira rút és sovány, hogy sohasem láttam olyat Egyiptom földjén. 20Ezek elnyelték és elemésztették az előbbieket, 21mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom, 22ezt az álmot láttam: Hét kalász nőtt egy száron, mind teljes és igen szép. 23Aztán hét másik nőtt egy száron, hitvány és forróságtól aszott. 24Ezek elnyelték az előbbiek szépségét. Elmondtam az álmot a jósoknak, de nincs, aki megfejtse.« 25József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. 26A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák. 27A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint a hét üres és forrószélperzselte kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje. 28Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be: 29Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére. 30Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség, mert elemészti az éhség az egész földet, 31és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség. 32Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti. 33Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa azt Egyiptom földje fölé. 34Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben, 35amely majd most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban. 36Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely azután Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt!«

József Egyiptom kormányzója

37Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. 38Azt mondta nekik: »Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke?« 39Így szólt azért Józsefhez: »Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? 40Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad.« 41Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: »Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!« 42Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az aranyláncot. 43Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellett kiáltania: »Térdre!« hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje. 44A király azután így szólt Józsefhez: »A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.« 45Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát.
Kiment tehát József Egyiptom földjére 46– harmincesztendős volt, amikor a fáraó-király színe előtt állt –, és bejárta Egyiptom összes tartományát. 47Amikor aztán eljött a hétesztendős bőség, kévékbe kötötték a gabonát, összegyűjtötték Egyiptom raktáraiba, 48és elrakták a gabona minden feleslegét az egyes városokban. 49Oly nagy volt a gabona bősége, hogy annyi volt, mint a tenger homokja; nagy mennyisége miatt megmérni sem lehetett. 50Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki. 51Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mondván: »Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyám házát.« 52A másikat pedig elnevezte Efraimnak, mondván: »Megsokasított engem Isten szegénységem földjén.« 53Amikor aztán eltelt a bőség hét esztendeje, amely Egyiptomra köszöntött, 54elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség. 55Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« 56Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. 57Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF