Keresés a Bibliában

Izsák születése

21 1Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. 2Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. 3Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak, 4s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki. 5Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák. 6Sára pedig azt mondta:
»Isten nevetést szerzett nekem,
s aki csak meghallja, együtt nevet velem!« 7Azután azt mondta:
»Ki mondta volna Ábrahámnak,
hogy Sára még fiút fog szoptatni,
hisz vénségében szültem neki!« 8Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.

Hágár és Izmael

9Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: 10»Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!« 11Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt. 12De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni. 13Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!« 14Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és össze-vissza bolyongott Beerseba pusztájában. 15Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. 16Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt. 17Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. 18Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!« 19Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek. 20Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle. 21Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.

Ábrahám szövetsége Abimelekkel

22Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: »Veled van Isten mindenben, amit teszel. 23Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál.« 24Azt mondta erre Ábrahám: »Megesküszöm!« 25Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek a miatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle. 26De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.« 27Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással. 28Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból. 29Abimelek megkérdezte tőle: »Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?« 30Erre ő azt felelte: »Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat.« 31Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. 32Szövetséget kötöttek tehát Beersebában. 33Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét. 34Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF