21 ¹Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. ²Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. ³Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak, ⁴s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki. ⁵Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.

⁶Sára pedig azt mondta:
»Isten nevetést szerzett nekem,
s aki csak meghallja, együtt nevet velem!«

⁷Azután azt mondta:
»Ki mondta volna Ábrahámnak,
hogy Sára még fiút fog szoptatni,
hisz vénségében szültem neki!«

⁸Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
⁹Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: ¹⁰»Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!« ¹¹Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt. ¹²De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni. ¹³Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!«
¹⁴Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában. ¹⁵Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. ¹⁶Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt. ¹⁷Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. ¹⁸Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!« ¹⁹Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek. ²⁰Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle. ²¹Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.
²²Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: »Veled van Isten mindenben, amit teszel. ²³Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál.« ²⁴Azt mondta erre Ábrahám: »Megesküszöm!«
²⁵Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek amiatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle. ²⁶De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.« ²⁷Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
²⁸Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból. ²⁹Abimelek megkérdezte tőle: »Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?« ³⁰Erre ő azt felelte: »Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat.« ³¹Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. ³²Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.
³³Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét. ³⁴Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet