Keresés a Bibliában

Tóbit és Anna aggodalma

10 1Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg 2ezt mondta: »Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?« 3Kezdett aggódni. 4Felesége, Anna ezt mondta: »Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?« Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta: 5»Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!« 6Tóbit ezt mondta neki: »Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz.« 7Ő azonban ezt mondta: »Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam.« Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt.
Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«

Tóbiás hazatér

8Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.« 9Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.« 10Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat. 11Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.« 12Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket. 13Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF