Keresés a Bibliában

13 1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: 2»Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« 3Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint: 4Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát, 5Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát, 6Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát, 7Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, 8Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát, 9Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát, 10Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát, 11József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, 12Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, 13Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát, 14Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát, 15Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát. 16Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
17Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, 18vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, 19maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, 20a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. 22Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – 23Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, 24a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
25Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, 26s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit 27és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, 28de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. 29Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
30Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« 31Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« 32Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, 33láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

13,1 Két hagyomány (J és P) keveredik ebben az elbeszélésben, amely arra ad magyarázatot, hogy miért vándorolt Izrael olyan hosszú ideig a pusztában.

13,21 A hatalmas szőlőfürt jelképévé vált az ország termékenységének.

Előző fejezet Következő fejezet