Keresés a Bibliában

Áldozat és engesztelés

15 1Így szólt az Úr Mózeshez: 2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok 3és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak, 4mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egytized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, 5italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként. 6Koshoz kéttizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egyharmad hínnyi olajjal meghintve, 7italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak. 8Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul, 9háromtized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve, 10italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. 11Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként. 12Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek. 13Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak. 14És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről-nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti. 15Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is.« 16Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 17»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: 18Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, 19és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak 20étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt, 21úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak. 22Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott 23és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek. 24Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul. 25A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért; 26bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn. 27Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért, 28s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer. 29Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt. 30Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből; 31mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát.« 32Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján. 33Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez. 34Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük. 35Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül.« 36Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek. 37Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: 38»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt. 39Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak, 40hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek. 41Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF