Keresés a Bibliában

1

1Milyen magányosan ül a város,
amely tele volt néppel!
Olyan lett, mint az özvegy,
pedig nagy volt a nemzetek között,
úrnő a tartományok között,
mégis robotmunkássá lett!

2Sírva sír az éjszakában,
és könnye csorog az arcán.
Nincs senki, aki vigasztalja
azok közül, akik szerették.
Barátai mind cserbenhagyták,
ellenségeivé lettek.

3Fogságba ment Júda
a nyomorúságból
és a nagy szolgaságból.
A nemzetek között lakik,
de nem talált nyugalmat.
Üldözői mind utolérték
a szorongattatások közepette.

4Sion útjai gyászolnak,
mert nincs, aki ünnepre jönne.
Kapui mind elpusztultak,
papjai sóhajtoznak.
Szüzei szomorúak,
és ő is csupa keserűség.

5Ellenségei fölékerekedtek,
ellenfelei gondtalanul élnek;
mert az Úr szomorította meg őt
sok vétke miatt.
Gyermekei fogságba mentek
az ellenség előtt.

6Eltávozott Sion leányától
minden ékessége.
Olyanok lettek fejedelmei, mint a szarvasok,
amelyek nem találtak legelőt,
és erőtlenül mentek
az üldöző előtt.

7Visszaemlékezett Jeruzsálem
nyomorúságának s hontalanságának napjaiban
minden drágaságára,
mely övé volt az ősidő napjaitól.
De amikor népe
ellenség kezébe esett,
és nem volt segítője,
látták őt ellenségei,
és nevettek pusztulásán.

8Vétket követett el Jeruzsálem,
ezért tisztátalanná lett.
Tisztelői mind megvetették,
mert látták szégyenét.
Ő is sóhajtozott,
és háttal fordult.

9Szennyes a ruhája szegélye,
nem gondolt rá, mi lesz a vége.
Szörnyű mélyre süllyedt,
nincs, aki megvigasztalja.
»Lásd, Uram, nyomorúságomat,
mert nagyra tört az ellenség!«

10Ellenség nyújtotta ki kezét
minden drágasága felé.
Bizony, látta a nemzeteket,
amint beléptek szentélyébe,
akikről azt parancsoltad,
hogy ne lépjenek be gyülekezetedbe.

11Egész népe sóhajtozik,
kenyér után kutatnak;
odaadták drágaságaikat eledelért,
hogy feléledjenek.
»Lásd, Uram, és tekints ide,
milyen megvetett lettem!

12Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok,
tekintsetek ide, és lássátok:
van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak?
Mert megszomorított az Úr
izzó haragja napján.

13A magasból tüzet küldött,
és csontjaimba bocsátotta.
Hálót feszített ki lábam elé,
hátravetett engem.
Elhagyatottá tett,
beteggé egész nap.

14Felkötözte vétkeim igáját,
melyek összefonódnak kezében,
és nyakamra települtek;
megtántorította erőmet.
Azok kezébe adott az Úr,
akikkel szemben nem tudok megállni.

15Elvetette az Úr összes hősömet,
akik bennem voltak.
Gyűlést hívott egybe ellenem,
hogy összetörje ifjaimat.
Sajtóban taposta össze az Úr
Júda szűz leányát.

16Ezért sírok én,
szemem könnyet hullat,
mert távol van tőlem a vigasztaló,
aki feléleszthetne engem.
Fiaim elpusztultak,
mert diadalmaskodott az ellenség.«

17Sion kitárta kezét,
nincs, aki megvigasztalja.
Odarendelte az Úr Jákob ellen
körös-körül ellenségeit.
Tisztátalanná lett
közöttük Jeruzsálem.

18»Igazságos az Úr,
mert parancsa ellen lázadoztam.
Halljátok hát mind, ti népek,
és lássátok fájdalmamat!
Szűzeim és ifjaim
fogságba mentek.

19Hívtam barátaimat,
de ők cserbenhagytak.
Papjaim és véneim
a városban pusztultak el,
amikor élelmet kerestek maguknak,
hogy feléledjenek.

20Lásd, Uram, mekkora a nyomorúságom!
Bensőm háborog,
vergődik a szívem bennem,
mert nagyon lázadoztam.
Kívül kard foszt meg gyermekeimtől,
belül pedig a halál.

21Hallották, hogy sóhajtozom,
nincs, aki megvigasztaljon.
Ellenségeim mind hallották bajomat,
örültek, mert te cselekedtél.
Hozd el a napot, melyet meghirdettél,
hadd legyenek olyanok, mint én!

22Jusson színed elé minden gonoszságuk,
és bánj velük úgy,
ahogy velem bántál
minden vétkem miatt!
Mert sokat sóhajtozom,
és a szívem beteg.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,1 Gyászének Jeruzsálemről, mely két részre oszlik: 1-11 Jeruzsálem mint özvegy; 12-22 mint útszéli koldus.

Következő fejezet